MAGYARORSZÁGON

A befogadó és a biológiai anya

A szarvasmarha- és a juhtenyésztésben a nyolcvanas évek óta rutinszerûen végeznek embrióátültetést, hogy a jobb genetikai hátterû állatok utódait minél szélesebb körben elterjesszék. A lovaknál az embrióátültetésnek korlátozott szerepe van, s ez valószínûleg a jövõben is így lesz.

Az elsõ lóembrió átültetésére 1972-ben került sor, mégsem számíthatunk arra, hogy a lótenyésztésben is általános gyakorlattá válik ez a módszer. Ennek okait a lótenyésztés sajátosságaiban kell keresnünk. Például az angol telivér fajtát közismerten a teljesítményéért tenyésztik, vagyis a leggyorsabb kancák utódaira feltehetõleg nagy lenne a kereslet. A telivérek zárt törzskönyve* azonban még a mesterséges termékenyítést sem teszi lehetõvé.

Csak egy csikó

Anya és csikója

Egy kancától még kedvezõ esetben is évente csak egy csikó várható, s élete során még egy jó tenyészkancától sem számíthatunk öt-tíznél több utódra. Ezért a lótenyésztésben a genetikai elõrehaladást elsõsorban a ménekre alapozzák. Ha ellenben az embrióátültetés segítségével évente egy kancának csak eggyel több utódja lehet, már megkétszereztük csikóinak számát, s ez növeli a nagy genetikai értékû kancák tenyésztési szerepét. Az embrióátültetés lehetõvé teszi azt is, hogy egyes veszélyeztetett fajtákat, illetve fajokat (például a Przewalski lovat) megmentsünk.

A díjlovaglásra, díjugratásra vagy lovaspólóra használt állatok életük nagy részét a versenyekre való felkészüléssel és versenyzéssel töltik, tenyésztésbe csak 10-15 éves koruk után kerülnek. Az embrióátültetés azonban lehetõvé teszi, hogy még versenypályafutásuk ideje alatt utódaik legyenek. Idõsebb korban vagy hosszan tartó méhgyulladás miatt a méhnyálkahártyában olyan degeneratív elváltozások léphetnek fel, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a kanca kihordja a magzatát. Ilyen esetekben, ha az embrió befogadására fiatal, egészséges lovakat használnak, terápiás eljárásként is alkalmazható az embrióátültetés.

A ló-lombikbébi apja

A kereskedelmi célú embrióátültetés két országban vált számottevõvé. Az egyik az Amerikai Egyesült Államok, ahol fõként a Colorado Állami Egyetemen végeznek nagyszámú átültetést, nagyrészt Quarter Horse fajtájú lovakban. A legnagyobb központ Argentínában alakult ki, ahol 1989 óta az embrióátültetés szerepet kapott a pólólovak tenyésztésében. Hazánkban nincs hagyománya a lóembrió-átültetésnek, csupán 1990- ben történt néhány sikertelen próbálkozás. 1993-ban alapos felkészülésbe kezdtünk, hogy munkánk eredményeként Magyarországon is meghonosítsuk e módszert. A szükséges feltételeket az Állatorvos-tudományi Egyetem Kísérleti Intézetében tudtuk megteremteni. Az eljárás igen költséges, ezért embriódonorként csak a legértékesebb kancák jöhetnek szóba. A siker, persze, a befogadó (recipiens) állatok kiválogatásától is. E célra 3-10 éves, jó fogamzóképességükrõl ismert kancák jöhetnek szóba. Mi egy négyéves, még nem ellett, tehát biztosan egészséges nemi szervû, hidegvérû lovat* használtunk. Mivel a kísérletünknek elsõsorban tudományos célja volt, az általunk kiválasztott ügetõ fajtájú kanca és holland félvér fajtájú mén csikónak nincs különösebb tenyészértéke.

A következõ kritikus pont a donor és a befogadó kancák nemi mûködésének, illetve peteleválásának (ovulációjának) összehangolása volt. Az embriót adó kancát az ivarzása (sárlása) idején naponta megvizsgáltuk, hogy a peteleválás idejét egészen pontosan ismerjük, majd mesterségesen termékenyítettük a mén ondójával. Ugyancsak naponta ellenõriztük a befogadó állat ciklusát is. A peteleválás utáni 7. napon elérkezett az ideje, hogy a megtermékenyült petesejtbõl fejlõdött embriót kivegyük a donor méhébõl. Mi a vértelen utat választottuk, nem utolsósorban azért, hogy kíméljük az állatokat.

Átmosott embriók

Az embrió leszívására szolgáló műszer

Az úgynevezett embriómosás során tulajdonképpen a gravitáció segítségével átöblítettük a méhet. Az e célra kifejlesztett folyadékot szûrõn bocsátottuk át, amelyen a körülbelül 200- 400 mméteres embrió biztosan fennakad a szûrõn. A szûrletben mikroszkóp alatt kerestük meg az embriót.

Az úgynevezett kinyerési arány szerencsés esetben elérheti a 80 százalékot. A mosás idõpontjának megválasztása és az ondó minõsége mellett az is befolyásolja a sikert, hogy egyszerre egy vagy több pete válik-e le. Az ivarzás (sárlás) idején rendszerint csak egy domináns tüszõ fejlõdik, de megesik, hogy több (rendszerint két) tüszõ ovulál, azaz lehetõség van a spontán ikervemhességre vagy több embrió kifejlõdésére. A különbözõ fajták között számottevõ az eltérés e téren, így bizonyos fajtabeli különbségek is mutatkozhatnak az embriókinyerés hatékonyságában.

Hétnapos lóembrió

Azután, hogy a mikroszkóp segítségével megtaláltuk az embriót, egy nagyon fontos lépés következik: el kell bírálni, hogy ez a kis képlet alkalmas- e az átültetésre. Ha úgy ítéljük meg, hogy egészséges csikóvá fejlõdhet a vemhesség tizenegy hónapja alatt, hozzáláthatunk a beültetéshez. A mi embriónk megfelelõnek bizonyult.

Az embrió beültetésének - a kinyeréshez hasonlóan - szintén két módja van: a sebészi és a vértelen út. A mûtéti beültetés során a hasüreg megnyitásával jutunk el a méhig, és az azt bevonó savós hártyán keresztül juttatjuk be az embriót a méh üregébe. Ez a beavatkozás kórházi körülményeket, hosszadalmas és nagyon gondos elõkészítést, általános érzéstelenítést (altatást) és bonyolult mûszerezettséget igényel. A nem sebészi beültetés során az embriót a méhnyakcsatornán át juttatják a méhbe. Ez éber, álló állaton gyakorlatilag bárhol gyorsan elvégezhetõ, és a kanca az átültetés után azonnal visszakerülhet a társai közé, nincs szükség utókezelésre. A véres úton végzett átültetések utáni vemhesülési eredmények 15-25 százalékkal jobbak, de kellõ gyakorlattal a nem sebészi módszer is megfelelõ eredményeket hozhat.

Az embrió kora, mérete és minõsége is befolyásolja az átültetési eredményeket: minél idõsebb, illetve nagyobb, annál kisebb a sikeres átültetés esélye. A manapság elfogadott nézet szerint a 6-8 napos embriók megfelelnek azonnali átültetésre.

Negyvennyolc napos magzat ultrahangos képe. Az egyenes vonal a köldökzsinór

Mi a beültetés nem sebészi útját választottuk. Erre a célra már rég kifejlesztették az átültetõkatétert vagy -pisztolyt. Az embriót vékony mûanyag csõbe, úgynevezett mûszalmába szívtuk fel, és ezt helyeztük a katéterbe, majd azzal a méhbe jutva az embriót tartalmazó tápfolyadékot a méh üregébe fecskendeztük. Ennek a beavatkozásnak az embrió kinyerését követõ 1 órán belül meg kell történnie, az idõ elõrehaladtával ugyanis az embriók életképessége rohamosan csökken.

Nagyon ügyeltünk arra, hogy minél kisebb legyen a lehetõsége annak, hogy valamilyen mechanikai vagy bakteriológiai szennyezõdés bejusson a méhbe. A vértelen beültetés eredményességét a beavatkozást végzõ személy technikai jártasságán kívül a fertõzések befolyásolják a legnagyobb mértékben. Az átültetés sikerességét hét nap elteltével tudtuk ellenõrizni; az embrió ekkor már körülbelül kéthetes volt, és ultrahangos készülékkel is jól vizsgálható. Legnagyobb örömünkre a képen 13 milliméteres embrionális hólyagot láttunk. Eleinte kétnaponta, majd hetente ellenõriztük az embrió fejlõdését. Az elsõ negyvenöt nap rendellenesség nélkül telt. Ebben az idõben alakul ki a méhlepény, vagyis létrejön az anyai és magzati vérkeringés közti szoros kapcsolat. Amíg ez nem történik meg, könnyebben elõfordulhat, hogy az embrió elpusztul, és felszívódik a méhbõl.

A késõbbi ellenõrzõ vizsgálatok alkalmával is mindent rendben találtunk, és 11 hónappal a beavatkozás után, június 12-én a kanca komplikációk nélkül szép, egészséges, pej kancacsikót hozott világra. A csikó biológiai anyjára és apjára jellemzõ melegvérû jegyeket hordozza magán. A nagy testû, bõven tejelõ hidegvérû pótmama jóvoltából fejlõdése azóta is gyors és töretlen.

LÓFEJLÔDÉS

Vemhességi idõ: 300-360 (átlagosan 335) nap Vemhességek száma évenként: 1 Az egy ellésbõl származó utódok száma: 1 A nyolchetes embrió mérete: 4 centiméter A tizenegy hónapos embrió mérete: 135-145 centiméter