Időszak/Hely: |
Eurázsia
| Amerika
| Dél-Amerika |
Holocén: |
Equus
| Equus
| Equus
|
Pleisztocén: |
Equus
| Equus
|
Pliocén: |
Pliohippus Merychippus
|
Miocén: |
Merychippus Parahippus
|
Oligocén: |
Miohippus Mesohippus
|
Eocén: |
Eohippus
|
Palaeocén: |
Phenacodus |
A háziló (Equus caballus) fejlődése már gyorsabban nyomon követhető. A jégkorszak után egy vadlófaj maradt csak életben (Equus ferus Boddaert). Ez három alfajra osztható, a tarpánra, a Przevalski-lóra (más nevén taki), és a nyugat-európai vadlóra. Ezek közül a taki még létezik. Ezt a fajt 1879-ben nevezték el, egy orosz expedíció vezetőjéről przevalszki vadlónak. Elterjedt volt akkoriban Źzsiában, valamint Európa számos vidékén, az 1950-es évekre azonban szinte teljesen eltűnt, legfeljebb Mongóliában lehetne fellelni még néhány példányt. Az állatfaj azonban nem halt ki, ugyanis Hamburgban a Hagenbeck állatkertben már a századforduló után elkezdték tenyészteni (törzskönyvezésüket a prágai állatkertben végzik), és számos más állatkertbe is eljutottak. Alkatilag egy zömök pónira hasonlítanak (120-140 cm marmagasság), testük sárgásbarna színű, néha vöröses. Jellegzetességük a háton végigfutó sötét csík (hátszíj).
Ma pedig a házilónál tartunk, aminek rendszertani besorolása:
Törzs: Gerincesek
Altörzs: Magzatburkosok
Osztály: Emlősök
Alosztály: Méhlepényes emlősök
A lovak testfelépítése
A ló testtájai:
1.nyakszirti tájék, 2.fejtető, 3.fül tájéka, 4.halántékárok (vakszem), 5.homloktájék, 6.szem tájéka, 7.szembolti tájék, 8.szemgödör alatti tájék, 9.orrhát, 10.orr oldalsó tájék, 11.orr hegye, 12.orrajaki tájék, 13.külső rágóizom tájéka, 14.állkapocsizület tájéka, 15.arcléc, 16.pofa tájéka, 17.felső ajak, 18.alsó ajak, 19.állcsúcs, 20.torokjárat tájéka, 21.érvágány, 22.tarkó, 23.halántéktájék, 24.fültőmirigy tájéka, 25.gége tájéka, 26.felső nyakél vagy sörényél, 27.nyak oldalsó tájéka, 28.fejnyakkarom tájéka, 29.torkolati barázda, 30.szegyfejizom tájéka, 31.lapocka előtti tájék, 32.hát tájéka, 33.mar tájéka, 34.mellkas oldalsó tájéka, 35.vállkar tájék, 36.bordatájék, 37.bordaív, 38.szügy tájéka, 39.szegycsont tájéka, 40. borda alatti tájék, 41.lapátos porc tájéka, 42.ágyéktájék, 43.has oldalsó tájék, 44.éhgödör vagy horpasz, 45.köldök, 46.lágyéktáj, 47.haskorci redő, 48.vaszora vagy tasak, 49.kereszttájék, 50.far tájéka 51.külső csípőszeglet, 52.ülőgumó, 53.farok, A)lapockaporc, B)lapocka tövise, C)tövis előtti izom, D)tövis mögötti izom, E)vállizület tájéka, F)kar tájéka, G)könyökbúb, H)háromfejű karizom tájéka, I)alkar, K)elülső lábtő, L)elülső lábközép (szár), M)elülső csüdizület tájéka, N)pata, O)csüd, párta, pata tájéka, P)csípőizület és tompor tájéka, Q)comb, R)térd tájéka, S)térdkalács, T)térdalji tájék, U)lábszár, V)hátulsó lábtő (csánk), W)hátulsó lábközép (szár), X)hátulsó csüdizület tájéka, Y)pata, Z)csüd, párta, pata tájéka
A ló csontváza:
1.állkapocs, 2.állcsont, 3.szemgödör, 4.homlokcsont, 5.halántékcsont, 6.nyakcsigolyák, 7.lapockaporc, 8.hátcsigolyák, 9.ágyékcsigolyák, 10.keresztcsont, 11.medencecsont, 12.farokcsigolyák, 13.lapocka, 14.karcsont, 15.könyökcsont, 16.orsócsont, 17.elülső lábtő (kéztő) csontjai, 18.elülső lábközép csontjai, 19.elülső végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont), 20.szegycsont és bordák, 21.térdkalács, 22.combcsont, 23.sípcsont, 24.szárkapocs, 25.sarokgumó, 26.a hátulsó lábtő (csánk) csontjai, 27.hátulsó lábközép csontjai, 28.hátulsó végtag ujjcsontjai (csüd-, párta-, paracsont)
A ló felületes izmai:
a)külső rágóizom, b)váll-nyelvcsonti izom, c)Szegyfejizom, d)fejnyakkarizom alsó része, e)fejnyakkarizom felső része, f)szíjizom, g)az alsó fűrészizom nyaki része, h-h`)csuklyásizom, i)széles hátizom, j)az alsó fűrészizom mellkasi része, k)külső bordaközi izom, l)a felső fűrészizom hátulsó része, m)külső ferde hasizom, n)középső farizom, o)a combpólya feszítője, p)felületes farizom, r-r`)a comb kétfejű izma, s)félig inas izom, t)mély szegyizom, u)felületes szegyizom kulcscsonti része
A lovunk tartása
A lótartás nem kis felellősség. Alaposan át kell gondolni, hogy milyen fajtájú, és milyen képességekkel rendelkező ló lesz számunkra a legmegfelelőbb. Lehetőleg kancát, vagy heréltet válasszunk, ha tenyésztésbe akarunk fogni, azt csak kellő tapasztalat megszerzése után tegyük.
Ha lovakat akarunk tartani azt többféleképpen is megtehetjük. Például bérelhetünk egy boxot egy telepen, így nem ránk hárul a gondozás amúgy hálás feladata, és szinte csak akkor látjuk, ha lovagolni akarunk rajta. A másik megoldás ha otthon, mellettünk alakítunk ki helyet neki, így sokkal többet törődhetünk vele, családtag lesz, amit nagyon meg tud hálálni, arról nem is szólva, hogy milyen jó is nézni az abrakot elégedetten ropogtató lovunkat, tudva, hogy hálás nekünk a gondoskodásért.
Ha úgy döntünk, a lovunknak mellettünk a helye, akkor mérlegelni kell az elhelyezését. A lónak az a legjobb, ha nagy helye van, ahol futkározhat egy kicsit. ppen ezért a minél tágasabb karám a legjobb nekik. Az igénytelenebb, szívósabb lovaknak nincs is igazán szükségük istállóra, csak egy esőbeállóra, ahová vihar esetén bevonulhatnak. Legfeljebb télre kell gondoskodni meleg helyről, azaz a legjobb az ilyen lovak tartásakor egy csikóistállóhoz hasonlatos építményt a karám közelébe rakni, aminek az ajtaját nagy hidegekben becsukva megvédhetjük lovainkat.
A másik a boxos rendszerű istálló. Ha e mellett döntünk, akkor figyelembe kell venni a lovunk mozgásigényét, és naponta több órára ki kell vinnünk őket, mert a tartós bezártság komoly pszichés zavarokhoz vezethet. Egy box nagyság kb. 8-10 négyzetméter legyen. Egy istállóban a legfontosabb, hogy világos, levegős, száraz legyen. Mindig tartsuk tisztán, rendben. A lovak alá szalmát vagy fűrészport tegyünk, hogy felszívja a piszkot, és ezt az almot lehetőleg naponta cseréljük.
1 - boxok
2 - abrakos kamra
3 - feljárat a padlásra
4 - szerszámosmakra
5 - ledobóakna
1, 3 - boxok
2 - takarmányos
4 - közlekedőfolyosó
Ha megfelelően gondozzuk, sok örömünk lehet új barátainkkal.
Pár szó a lovak közösségéről:
A lovak jellegzetességeinek kialakulásában elsősorban egykori életterük, a végtelen sztyeppe volt nagy hatással. Csupán az éber, fürge, a menekülésre mindig készen álló lovak maradtak életben. A biztonságot a ménes jelentette. A lovak közösségét egy vezércsődör irányítja, amelynek keményen meg kellett küzdenie a riválisaival ezért az előkelő helyért. Veszély esetén, például egy ragadozó felbukkanásakor, az állatok kör alakban húzódnak össze úgy, hogy a legerősebb felnőtt példányok erős hátsó lábukkal fordulnak a támadó felé. Ha azonban sikerül időben észrevenniük a veszélyt, akkor a ménes villámgyorsan elvágtat.
A mai lovak életét alapvetően az ember határozza ugyan meg, de a megfelelő rangsor kialakítása a legkisebb ménesben is nagyon fontos dolog. A csődöröket általában nem is tartják a többi állattal, hisz azok a szabad életükben is a ménestől különválva, külön ménest alkotva élnek.
A kancák és a fiatalabb állatok között a rangsor hamarosan kialakul. A hatalmi harcok ritkán járnak komolyabb sérülésekkel, de azért a harapásoknak, rúgásoknak gyakran igen hosszú ideig nyoma marad az állaton. A lovak az embert társként (alá, mellé, fölérendelt), vagy ellenségként kezelik. A társi viszonyt szeretettel és gondoskodással, az ellenséget a durva bánásmóddal érjük el. Ha viszont nem bánunk szigorúan vele, akkor alárendeltek leszünk, és ne csodálkozzunk, ha pár harapást kaphatunk.
Ha egy lovat szeretnénk tartani, sohase feledjük, hogy a lovak veleszületett tulajdonsága a csapatszellem, mindig szükségük van egy társra. Szükség esetén egy kecske, vagy egy szamár is megteszi, de még egy macska is többet ér a semminél.
A ló ápolása
Fontos, hogy mindig szem előtt tartsuk:
A ló egészsége nagyrészt ápolójától és ápoltságától függ.
A ló áplásához szükséges eszközök: lókefe, lóvakaró, patavakaró, sörényfésű, gyökérkefe, tajtékvonó kés, szivacs, törlőruha, olló.
Napi ápolás:
A lovat mindig le kell kefélni munkavégzés előtt, és után. Ehhez a lókefét használjuk, szőr mentén szedve ki a piszkot, amit a másik kézben tartott vakaróval húzunk ki. A hosszú szőröket (sörény, üstök, farok) a gyökérkefével tisztítjuk, és esetleg ki is fésüljük. Naponta egyszer - lehetőleg az első munkavégzés előtt, a reggeli abrak után - alaposan tisztítsuk meg a lovat (lásd a fürdetés utáni teendők), ezzel is elősegítjük a rendes bőrlégzést, és az esetleges betegségeket idejében észrevehetjük.
Fürdetés:
A lovat lemosni csak nyáron, 20 fok fölötti hőmérsékleten szabad. A víz hőmársáklete 15-20 fokos legyen A felhevült lovat ne fürösszük, ló hasát hideg vízzel ne mossuk. A fürdetés után a vizet a tajtékvonóval húzzuk le, majd szalmával lecsutakoljuk. Ez után alaposan lekeféljük, majd utána a lovat puha ruhával megtöröljük, a természetes testnyílásokat (a szemet, az orrot, a szájnyílást, a végbelet, és a pérát vagy a vaszort) szivaccsal vagy nedves ruhával megtisztítjuk - lehetőleg külön szivacsot használva.
A farok ápolása:
A farkot tépéssel alakíthatjuk, vagy ollóval egyenesre vághatjuk. Nem szabad nagyon levágni, hisz a farok a ló védekezőszerve.
A láb ápolása:
A csüdöt és a patát gyökérkefével tisztítjuk, majd lemossuk. A csüdön lévő szőrzetet meleg időben érdemes lenyírni - de csak a hosszú csüdszőrzetet nem növesztő lovak esetében - , ha az hossszabb még pl. tavaszi vedlés késése miatt, ugyanis könnyen sömört kaphat a ló.
A patát rendszeresen ellenőrizni kell, ki kell kaparni, nem szabad, hogy kő, vagy akármi egyéb szoruljon bele. A pata nedvességtartalmának megőrzése érdekében a patát pataáopolóval kenjük be, hiányában parafin vagy étolaj is jó (csak növényi eredetű olajok!). A patát kb. kéthavonta ellenőriztetni kell a kováccsal. Ha többször megyünk a lóval országúton, vagy gyorsabban kopik a pata akkor meg kell patkoltatni, és a patkolást 4-6 hetente megújítani.
Szerszámozás a fogatban:
A fejre helyezett szerszám nagyban hasonlít a lovagláshoz használatossal. Csupán erősebb, és a ló szeme mellé egy szemellenző (szemző) van erősítve. Erre a ló látóterének beszűkítéséhez van szükség, országúton közlekedve ezzel nem ilyed meg olyan könnyen.
A zablához a gyeplő (vagy farmatring) kapcsolódik. A kocsis e segítségével tudja irányítani a lovat. Mivel ilyenkor nincs közvetlen érintkezés ember és ló között, ezért nagyobb szerep jut ilyenkor a hang és ostor segítségeknek. Egy utcán baktató lovaskocsit látva nem is gondolnánk, hogy valójában milyen nehéz is a kocsis feladata. Egy fogathajtó versenyen azonban már kevesen állják meg a helyüket. Az ilyen gyorsasági-, maraton- vagy akadályersenyek éppen ezért nagy nézősereget vonzanak.
A kocsi vagy a szekér elé a hám segítségével fogják be a lovat. A kezdeti hámok általában csak egy bőrszíjból álltak, amit a ló nyakán vetettek át, és a szekérrúdra kötöttek. Ez zavarta a lovak légzését, ezáltal csak igen kis teljesítményre voltak képesek. Az igáshám és a szügyhám megjelenése hatalmas változásokat hozott. Ezek révén a lovak a mellükkel és a vállukkal tudják vontatni a terheket. A nagyobb súlyok húzáskor igáshámot, kisebb erőkifejtés esetén pedig szügyhámot használnak.
A szügyre illeszkedő szíj az istrángokban folytatódik, és elöl a tartószíjhoz kapcsolódik. A szügyellőt a segédnyakszíj tartja a megfelelő helyzetben. A szügyellőből indul ki a vállszíj mögötti hátszíj. A hátszíj felül a mar mögé illeszkedő kápában, lefelé pedig a törzset körülvevő haslóban folytatódik. Az igás hámban a nyaklót egy vas- vagy favázra épült, belül kipárnázott, gyűrűszerű eszköz, az iga helyettesíti. Hegyes vidékeken farhámot is szoktak használni.
A kocsi elé fogott lovaktól függően beszélünk egyes-, kettes-, hármas-, stb... fogatról. Páros számú lovat egymás mellé fognak be (tandemben), három lovat pedig vagy egymás mellé (trojka) vagy egyet előre és kettőt hátra. Minden befogási módszer más és más beállítottságú lószerszámot igényel.
Jármódok
Jármódnak nevezzük a nagyobb helyváltoztatással járó mozgást.
Lépés:
Ez a ló leglassúbb és leggyakrabban használt jármódja. A lépésben az egyes lábak egyenként, adott sorrendben érnek talajt, így négy patadobbanást hallhatunk. A patadobbanások egyenletessége utal a helyes lépésre.
Iramai: összeszedett, közép, nyújtott lépés.
Lépéshossz: 140-200 cm.
Sebesség: átlag 6 km/óra.
Poroszkálás:
Néhány vadon élő állat természetes jármódja, ma már egyre kevésbé jellemző ez a jármód a lovakra. Az ősi lófajtákban azonban ma is gyakori. Poroszkáló mozgáskor az azonos oldali lábak együtt mozognak. Utazáshoz nagyon kényelmes jármód. Sebessége kb. az ügetéssel egyezik meg.
Ügetés:
Hosszabb távolságok megtételére a legalkalmasabb jármód, a lovak ebben tudnak nagyobb távokat megtenni. Ügetésben az átlós lábpárok viszik előre a testet. A két átlós láb egyszerre lendül, ezért két patadobbanás hallható (két ütemű mozgás).
Iramai: lassú, élénk, verseny ügetés.
Lépéshossz: 160-180, 200-300, 400-600 cm.
Sebesség: átlag 10-17 km/óra.
Világrekord: 69.7 mp alatt 1 km megtétele.
Vágta:
A legtermészetesebb gyors jármód. A vágtát az egyik hátsó láb indítja, majd ezt követi az ellentétes oldali átlós lábpár, majd a megmaradó mellső láb. Azaz a vágtánál három patadobbanást hallhatunk (három ütemű mozgás). Beszélhetünk bal vágtáról - ha bal elülső láb lép egyedül - illetve jobb vágtáról - ha a jobb elülső lép harmadiknak.
Iramai: lassú, munka, gyors vágta.
Lépéshossz: 350-500 cm.
Sebesség: átlag 30-50 km/óra.
Világrekord: 54.25 mp alatt 1 km megtétele.
Ugrás:
Ugrás előtt a ló a két hátsó lábával kitámaszt, majd a belső elülső lábával elrugaszkodik. Ez után mindkét hátsó lábbal mélyen a súlypont alá nyújtva a külső elülső láb közelében fog talajt. Ekkor a külső elülső lábával elrugaszkodva határozza meg az ugrás magasságát, a hátulsó lábak pedig egyszerre elrugaszkodva előre lendítik a testet. A leérkezéskor a belső elülső láb ér le először, majd a külső - ez viseli a teljes testsúlyt - fog talajt, majd egyszerre érnek le a hátsó lábak és lép tovább a belső elülső, és ezután vágtázik tovább a ló.