Spirit: Stallion of the Cimarron, színes, amerikai animációs film
Írta: John Fusco
Rendezte: Kelly Asbury, Lorna Cook
Trailer: spirit_qt_h.mov
Hivatalos weblap: http://www.dreamworks.com/spirit
Hazai weblap: http://www.uipduna.hu/filmek/szilaj.htm
Hazai bemutató: 2002. július 4.
Magyarországi videómegjelenés: 2002. december 3.
Forgalmazó: UIP-Dunafilm
Gyártó: DreamWorks
Játékidő: 83 perc
Hollywood Multiplex SMSkód: 91012
A film megvásárolható itt: NetPiac

Az elmúlt egy évtizedben jelentős változások mentek végbe az amerikai animációs-iparban. Korábban a monopolhelyzetben lévő Disney diktálta a szabályokat: nyaranta egy nagyfilmmel jelentkezve sorra döntötte meg a saját maga által felállított bevételi rekordokat. A számítógépes technika fejlődése azonban nem csak a kivitelezés terén jelentett előrelépést, hanem újabb lehetőséget biztosított az eddig szerénynek mondható konkurenciának, hogy az ekkorra már Pixarral megtámogatott Egércéggel felvegye a versenyt.

A kezdeti kudarcokat a kitartó munka után végül siker koronázta: a merész DreamWorks volt az első, aki belátta, nem csak a látványnak kell elkápráztatnia - ahhoz, hogy a közönség jegyet váltson az alkotásra, meg kell olajozni az évtizedek óta ugyanúgy döcögő gépezetet. Így a megszokott zenés kliséfilmek helyett sokkal nagyobb hangsúly jutott a korábban szinte teljesen elhanyagolt forgatókönyvnek: a vásznon végre-valahára kidolgozott karakterekkel és kevésbé szirupos cselekménnyel találkozhattunk, mely már nem csak a család legkisebb tagjainak jelentett szórakozást.

A végső döfést kétség kívül az idei év jelentette az egykori óriásnak: nem elég, hogy a cég legújabb munkáiban még a korábbi színvonalat sem tudja tartani, de a DreamWorks és a Paramount (Jimmy Neutron - Boy Genius) után most a korábban bukást-bukásra halmozó Fox is sikerre vitte jégkorszaki kalandját. Hatalmas presztízsveszteséggel járt továbbá, hogy az most először kiosztásra került animációs Oscart a Shrek halászta el az egyébként szintén nagyszerű Szörny Rt. elől.

A DreamWorks a Szilajjal most még tovább lépett: miután bizonyított a számítógépes animáció terén, most egy hagyományos rajzfilmmel igyekszik kitágítani az eddig behatároltnak hitt kereteket. A bibliai Egyiptom hercege és a kalandos Irány Eldorádó! után főszereplőnek ezúttal állatokat választott ? csakhogy a betörhetetlen musztáng történetét elmesélő filmben a lovak nem beszélnek: Szilaj lelkiállapotáról így jobbára saját narrációjából (az eredeti változatban Matt Damon előadásában) értesülhetünk.

Az alkotók azonban úgy látszik, nem bíztak pusztán a rajzok és a visszaemlékező narrátor tolmácsolásának erejében, ezért a film jelentős részét (de leginkább az elejét és a végét) a drámaibb hatás kedvéért betétdalokkal toldották meg. Ezzel ha akaratlanul is, de saját magukat árulták el: az egyébként is pengeélen táncoló, túlontúl monumentális alkotás a zenés jelenetekben azonnyomban giccsbe fullad. Ezt tovább tetézik a grandiózus "nagytotálok" - a készítők mindenáron le akarták nyűgözni a nézőt (erről árulkodik a rajzfilmhez képest maratoni hosszúságúnak tekinthető nyitó képsor is), ám többször az "amikor a kevesebb több" elv érvényesül. Az olyan apró részletek, mint a vágtató ló oldalán egy kézzel kapaszkodó indián fiú vagy a Szilaj mellett játékosan repdeső sas pedig komolyan megkérdőjelezik az alkotók koncepcióját, akik szándékosan nélkülöztek minden, ilyen típusú filmekben megszokott gyerekes karaktert.

A főhős kálváriáját énekszó nélkül bemutató jelenetek egyébiránt általában jól működnek: az üldözős-menekülős részek olyannyira látványosak, hogy még a vége felé látható, teljességgel hihetetlen Mátrix-szerű ugrás is megbocsátható. Az Oscar-díjas Hans Zimmer a klasszikus amerikai westernek elemeit és a tőle megszokott akciódúsabb dallamokat ügyesen vegyítő aláfestő zenéjének (telitalálat!) köszönhetően a film gyakran még a felnőttek számára is szerez egy-két izgalmasabb percet. Javára írható továbbá, hogy bár finoman érinti a kor problémáit ? a korábban érintetlen táj lerombolását a vasút terjeszkedésével és az indiánok kiírtásával - jónéhány társával (legyen az hagyományos, vagy animációs film) ellentétben, nem szolgál a természetvédők pátosszal teli propagandabeszédjével. Szilaj elvégre nem akar mást, csak újra szabad lenni - mi, nézők pedig egyszerűen csak szerettünk volna egy igazán jó rajzfilmet látni, ám helyette vegyes érzelmekkel telítve hagyjuk el a vetítőtermet.