A hízó ló takarmányozása

A megfelelően táplált használati lovakat általában nem érdemes vágás előtt hizlalni. Sovány lovak feljavítására adott esetben sor kerülhet. Erre a célra elsősorban olcsó gazdasági takarmányokat használunk fel. Egészséges sovány lovakkal napi 1-1,5 kg gyarapodás is elérhető. 1-2 hónapnál tovább nem szoktunk selejt lovat hizlalni.
Az ún. pecsenyecsikó rendkívül nagy élvezeti értékű és egészséges húst termel,
amely Magyarországon nem örvend népszerűségnek. Különböző kategóriái vannak. Választott csikó azonnali vágásra. 8-9 hónapos korban esetleg még szoptatva ad libitum takarmányozott csikó. Van piac, amelyik a melegvérű (280-300 kg), van, amelyik a hidegvérű csikót (300-350 kg) kedveli inkább.
Az intenzíven hizlalt csikók 12 vagy 18 hónapos korban kerülnek vágóra, elsősorban kukoricaszilázsra alapozott hizlalás után. Legeltetésre (ez esetben természetesen abrakkiegészítéssel) az évszaktól függően kerülhet sor.
Szokás a normális csikónevelés folyamán nagyobb áron el nem adható csikók
nehéz súlyra történő hizlalása is. Ezeket 24, illetve 36 hónapos korban értékesítik. Extenzív legelőre alapozott csikóhizlalásról is beszélhetünk, akkor a legeltetve egészségesen nevelt csikók közül a piacra szántakat kb. 2 hónappal az eladás előtt vesszük ki a ménesből, és a lehetőségeinkhez alkalmazkodva hizlaljuk őket.
Noha a lónak a fiatalkori fejlődési erélye rendkívül nagy, amely alkalmassá teszi a hizlalásra, a lovat hazánkban inkább használatra neveljük, az esetleges export- húsáraknak a szerepe pedig a hazai piaci árak kialakításában van.
A lóhús táplálóanyag-összetétele. A lóhús víztartalma általában valamivel nagyobb, mint a többi húsé. Ez főképpen csekély zsírtartalmával függ össze. Emiatt bizonyos húsipari termékek (prád) készítésére kevésbé alkalmas. A ló húsának nagyobb szénhidrát - (főképpen glykogén- ) tartalma okozza édeskés ízét. Ez érthető, hiszen ez az anyag nagy szerepet játszik a ló izomműködésében, energiahordozóként. Ez az íz konyhai készítmények elkészítésében előnyt jelent, viszont hátrányos az eltarthatóság szempontjából. Emellett a lóhús hamarabb válik "éretté". Zsírtartalma kevés, zsírjában azonban nagyon sok a telítetlen zsírsav. Ezt egyes szerzők 60- 70%-ra becsülik. Fehérje-összetételét tekintve különösen a leucin és az izoleucin mennyisége szembetűnő.
Az ásványi anyagok közül viszonylag kevés benne a nátrium, ezért a konyhasómentes diétáknak jó alapanyaga lehet, másrészt feltűnően sok benne - különösen felnőtt lovakban - a vas. Ezért sötétebb színű a lóhús, és ezért is szokták a ló húsát "egészséges" húsnak nevezni.
A vitaminok közül érthetően inkább vízben oldódó vitaminokat tartalmaz a lóhús
és kevesebb zsírban oldódót.
A test összetétele természetesen a kortól függően és a hizlalás folyamán változik.
A ló húsa rendkívül porhanyós, puha. Ez elsősorban az oldható és oldhatatlan kollagénrostok kedvező arányának köszönhető, ami a ló korával nagymértékben változik, ugyanannak a hasított félnek a különböző izmaiban is eltérő. A kollagén- tartalom körülbelül IS hónapos korban éri el a maximumát, utána 24 hónapos korig csökken, majd stabilizálódik. A kétéves ló húsa tehát porhanyósabb, mint a másfél évesé, és természetesen a fiatal állatok húsa a legomlósabb. A lóhús színe felnőttkorban nagy mioglobin tartalma miatt sötétvörös. A fogyasztók nagy hányada ezt a színt keresi, ha lóhúst vásárol. A fiatal, hat hónapos csikó húsa ezzel szemben világos.
A lovak húskitermelési százaléka általában eléri vagy meghaladja a szarvas- marháét, a hústermelési célra hizlalt hidegvérű csikók féltesteinek az élő testtömeghez viszonyított aránya 60% körül van. A hasított félben az izom mennyisége 70% körüli, zsiradéktartalma kevés, 10-14%. Idősebb selejt lovak esetén ennél kevesebb.