(Racing Stripes)
Színes, szinkronizált amerikai-dél-afrikai családi vígjáték, 2005
Főszereplők: Bruce Greenwood, Hayden Panettiere, M. Emmet Walsh And Wendie Malick
Magyar hangok: Csonka András, Hernádi Judit, Háda János, Ábel Anita, Kerekes József, Gangxta Zoli, Gálvölgyi János, Hollósi Frigyes, Szőke Zoltán
Rendezte: Frederik Du Chau
84 perc
Warner Brothers, Alcon Entertainment
SPI International
Mozipremier: 2005. május 5.

A főhős egy kis zebra, aki nagy álmokat dédelget. A dühöngő viharban a vándorcirkusz nagyon értékes szállítmányát veszíti el: egy zebracsikót. Nolan Walsh (Bruce Greenwood) lótenyésztő - aki visszavonultan él szerény farmján - talál rá a megrettent kis állatra, és hazaviszi lányának, Channingnek (Hayden Panettiere).
A kis zebra, Csíkos, hamar összeismerkedik a pajtaudvar szemtelen bandájával, akiket Kócos, a shetlandi póni vezet, és Franci, a bölcs, öreg kecske próbál kordában tartani. Gúnár, a dilis nagyvárosi pelikán is csatlakozik a gárdához.

A Walsh-farm szomszédságában terül el a Turfway versenypálya, ahol telivérek küzdenek azért, hogy részt vehessenek a legrangosabb lóversenyen: a Kentucky Derbyn. Az első pillanattól fogva, hogy megpillantja a pályát, Csíkosnak csak egy célja van: tudja, ha esélyt kapna, az összes lovat maga mögött hagyná.
De valamit nem tud magáról ez a csíkos kis teremtmény: hogy ő bizony nem ló! Megszállott edzésbe fog, hogy elérje álmait. Mindebben Kócos van segítségére, aki rengeteg bajnok versenylovat készített fel a múltban.
Csíkosnak azonban folyamatosan meg kell küzdenie azzal, hogy a szomszéd birtokon edzésben lévő telivérek kinevetik, elsősorban a Trenton’s Pride nevű elkényeztetett szájhős, aki könyörtelenül gúnyolódik rajta, csípős megjegyzéseket téve a származására és szokatlan kinézetére. De vannak a birtoknak kedvesebb lakói is, különösen Szöszi, ez a gyönyörű kancacsikó, akinek a Csíkos iránti csodálata és vonzódása csak még tovább szítja a rivális szájhős mérgét.

Csíkos a pályán is barátokra lel. A mániákus légy-páros, Szutyok és Mocsok - akiknek az ének és tánc iránti imádatát talán csak a hot dog és a lovak ürüléke iránti vonzódása múlja felül - mulatságos perceket okoznak kicsiknek s nagyoknak egyaránt.
Ennyi barát, vidámság és persze gyakorlás mellett a nézőnek nincs más dolga, mint hogy drukkoljon, s izguljon, megnyeri-e Csíkos a kis zsokéval, Channinggal a hátán a versenyt?

INFÓ

Pontosan úgy, mint ahogy az a filmben is történik, a hagyományos élettapasztalat, a józan megfontolás kezdettől fogva azt tartotta, hogy egyszerűen lehetetlen, hogy egy zebra megfeleljen egy ekkora kihívásnak - ebben az esetben annak, hogy egy nagyjátékfilm főszereplője legyen.

„A film témája a mindenkori gyengébb, esélytelenebb fél.” - mondja Broderick Johnson producer. „Ezt tükrözi az a körülmény is, hogy megkíséreltük filmre vinni az ötletet - de mihelyt elkezdtünk producerekkel és állatidomárokkal tárgyalni, rá kellett jönnünk, hogy ilyen filmet soha azelőtt nem készítettek. A zebra, végül is, vadon élő állat. Ennél a pontnál úgy festett a dolog, hogy a megoldást esetleg csak a különleges effektusok és a számítógép által készített rajzok kínálhatják. A világon fellelhető legjobb állatidomárok úgy gondolták, hogy ’talán’ meg tudják csinálni. És mi feltettünk mindent erre a lapra.”
Valóban, az ötlet, hogy egy zebra játssza a főszerepet, merőben új volt - a legtöbb, ami elmondható, hogy zebrákat néha rövid reklámfilmekben lehetett látni. De mindenki, aki csak részt vett a vállalkozásban, ember és állat egyaránt, fel tudott emelkedni a kihíváshoz, Steve Martin, a kiváló zebra tréner segítségével. A zebra természete, személyisége a ’küzdeni vagy menekülni’ kérdésben való döntés szükségességében gyökerezik - a természetben, amikor egy zebrát egy ragadozó üldöz, ez az ösztön az, ami meg tudja menteni az életét. Ez azonban nem jelenti egyúttal a hosszú távú, versenyszerűen való futás képességét. Az állatot betanító teamnek ezekre a természetes viselkedési mintákra kellett alapoznia a munkáját. „Mivel ezek az állatok valóban a vadonból jönnek,” - jegyzi meg Martin, „nem történt meg a háziasításuk, mint ahogy a lovak esetében ez már régen így van. A ló valószínűleg már több ezer éve háziasított állat, míg ezek az állatok még csak most szoknak hozzánk, és mi meg hozzájuk. Sokat járattuk őket, sokat simogattuk, veregettük őket kedveskedve, úgyhogy nagyon hozzászoktak az érintésünkhöz, és hogy állandóan tettünk velük valamit.”

EXTRA:

A zebraszereplők és betanításuk

Két kis zebra, akik a Columbia és a Zoe névre hallgattak, felváltva alakították a bébi Csíkos szerepét. A kiscsikóknak olyan feladatokat kellett teljesíteniük, mint a kakast üldözni, a bent lévők legnagyobb meglepetésére bedugni a fejüket a tyúkketrecbe, és versenyt futni a postás teherautójával. Martin mindig kéznél volt a forgatás alatt, mint ahogy Andrew Berry, a gondozójuk is mindig jelen volt. A csikók figyelmét 10-15 percnél hosszabb időre nem lehetett lekötni. Azonban, mint a legtöbb állat, élelemmel rendkívüli módon motiválhatók voltak, és Berry egy berregő hangot produkált, ami az etetés idejét jelezte, és végül ez lett a módja annak is, ahogy a csikók a kívánt pontokat megtalálták.
Martin nyolc zebrát választott ki a „tinédzser” Csíkos szerepére, mindegyiküknek volt valamilyen jellegzetes, serdülőkori viselkedési problémája. A zebrák természetüknél fogva meglehetősen agresszívak, ami a vadon élő állatok önvédelmi ösztönével magyarázható, és több mint három hónapba telt, mire sikerült őket úgy trenírozni, hogy biztonságosan és megbízhatóan, nyugodtan dolgozhattak velük a többi állat között. Zena volt az a zebra, amelyet arra tanítottak be, hogy lefeküdjön, és ő húzta az ekét is a földön, ami teljességgel szokatlan tevékenység egy zebra számára. Daisy és Sammy voltak a lovagláshoz használt zebrák. Sammy volt a legnyugodtabb, és így legbiztonságosabb állat arra, hogy emberek és más állatok körül dolgozzanak vele, de Panettiere-nek még így is rendkívül óvatosnak kellett lennie a közelében, ha esetleg az állatot valami megijesztette. „Kisebb testűek, mint a legtöbb ló, de a testtartásuk, a járásuk más, mint a lovaké.” - mondja Martin. „A zebra olyan testfelépítésű, ami kirobbanó, hirtelen nagy sebességekre teszi képessé, hogy el tudjon menekülni, legyen az bármi, ami üldözi a vadon élő állatot, aztán meg azonnal visszatér a normál „séta-szerű” poroszkáláshoz. Ahhoz, hogy elviseljék, hogy lovagolnak rajtuk, egy másik zebrát, vagy lovat tettünk melléjük, egy olyan állatot, amellyel szívesen voltak együtt.”
„A zebrák futás közben elérik a csaknem 45 km/óra sebességet, ami meglehetősen nagy sebesség - a menekülési ösztönük segíti őket a hirtelen és gyors felgyorsulásban - de soha nem tudnának utolérni egy versenylovat, amely akár a 60 km/óra sebességet is megközelítheti! Az egyik legbonyolultabb és legnehezebb forgatási feladat volt a Blue Moon verseny felvétele volt, ami tulajdonképpen egy tiltott, illegális verseny, ahol a lovak a sötétség leple alatt érkeznek, hogy összemérjék tudásukat - nincs ember, nincsenek szabályok.

„Ennek a jelenetnek a komplexitása rendkívüli volt.” - mondja Heath Harris lóidomár. „Negyven lóval kell egyszerre dolgozni, mind ott sorakozik fel, egymás mellett, aztán a Csíkos szerepét alakító zebra sétáljon be a lovak között, úgy hogy tudomást sem vesz róluk, és úgy teljesítse a feladatát, célba érjen, aztán egy adott ponton pedig álljon meg. Sikerült úgy megoldani a dolgot, hogy gyakorlatilag nincs benne számítógépes beavatkozás, majdnem teljes egészében valóban felvett kép. Fantasztikus volt, és tulajdonképpen meglepő, hogy sikerült mind ezeknek az állatoknak az interakcióját létrehozni.”
A forgatás rendkívül szigorú szabályok szerint folyt, ami a zebrák életkörülményeit illeti. Az Állatvédelmi és Állatkínzás Elleni Biztos minden nap, és mindig ott volt a forgatás helyszínén. Állandóan ellenőrizték a zebrák hőmérsékletét, féregtelenítették őket, vitamin injekciókat kaptak és melegítő lámpákkal felszerelt kényelmes istállókban aludtak.

A tanyaudvar állatcsaládja



Karl Lewis Miller, a magasan képzett állatidomár igen keresett szakember a filmiparban. Korábban olyan filmeken dolgozott, mint a Babe (Babe, malac), és a Beethoven című sorozatok. Lewisnak és csapatának mindössze tizenkilenc hét állt rendelkezésére, hogy az állatokat felkészítse a premierplán felvételekre. Az állatok rengeteg szoktatást és tanítást igényeltek, meg kellett nyerni a bizalmukat, de az egész filmezés alatt egyetlen egy esetben sem fordult elő, hogy valamelyiktől is meg kellett volna válni.
Kócos, a filmbéli Shetland póni egy kissé mogorva természetű, úgyhogy az ő szerepét játszó lovaknak gyakran kellett bosszúsan a fejüket rázni és vicsorítani, amellett néhány bonyolultabb mutatványt is végre kellett hajtaniuk, mint például egy rajtkaput kinyitni, vagy lehúzni egy győzelmi trófea borítóját. Kócos szerepét három Shetland póni játszotta. Austin Powers, Mini-Me és Ben Hur. Mini-Me volt a gyors akciók „szakértője”, így azokban a jelenetekben használták, amikor Kócos futott. Ami Mini-Me közreműködését illeti, amellett, hogy mogorvának kellett lennie, többnyire annyi volt a dolga, hogy jól viselkedjen, ha más állatok közvetlen, néhány centiméteres közelségébe került, no meg hogy megtanuljon fellökni egy létrát (aminek a betanítása három hetet vett igénybe). Austin lassú volt és megbízható, és egy sor, a tanyaudvaron játszódó jelenetet, ahol az állatok szoros közelségben voltak egymással, ezzel a pónival vettek fel.

Garin van Munster volt a három kecske pásztora, amelyek Franci alakját személyesítették meg. A Jazz, Rapper és Hip Hop névre hallgató kecskék mindegyike Dél-Afrikából származik, Fokvárosban nevelték fel őket. A kecskéknek már „színészi” tapasztalataik is voltak, mivel már szerepeltek reklámfilmekben, de olyan szereppel még sosem találkoztak, amely annyira kifinomult teljesítményt követelt volna, mint hogy „célba találjanak.” Hosszú hetek kemény munkája kellett, az idomárok papírlapokat ráztak, fütyültek, és tollat suhogtattak, hogy a kecskék tekintetét a jó irányban tartsák.
Gúnár igazi neve Mr. Penelican, és ő egy tehetséges pelikán, akit egy rehabilitációs központban fedeztek fel, mielőtt „előadóművész” lett Fokvárosban, úgyhogy már eleve szelíd volt és szerette az embereket. Broderick Johnson producer már az első pillanatban tudta, hogy megtalálták a madarat, amire szükségük volt. „Ez volt az egyik nagy kihívás, és nagyon örültünk, hogy meg tudtunk felelni neki, mert egy animált pelikán közel sem lett volna annyira izgalmas, mint egy igazi. Láttuk, ahogy Mr. Penelican peckesen lépegetett, és azt mondtuk, ’Ez a fickó tökéletes. Ez Tom Cruise a pelikánok között!” A pelikánt filmezték repülés közben, majd mintegy 200 m távolságból célba talált. Nem hangzik rosszul, ami a teljesítményt illeti, persze azért ebben az idomár, Martin Odd keze is benne volt, jobban mondva a kezében lévő, jutalmul kikészített hal.
Szöszi, a gyönyörű, szőke bombázó kanca szerepét, akibe Csíkos fülig (patáig) beleszeret, a filmben egy Ánushka nevű, kedves arab telivér játssza. Illően a szerephez, nagyon gyorsan megtanult jobbra-balra nézegetni, hogy minél előbb meglássa Csíkos-ot.
A kiseszű Kökörcsint játszó kakas feladata a jelenetei többségében az volt, hogy körbe-körbe rohangáljon az udvaron, pont úgy, mint - mint ahogy a mondás tartja - a tyúk, aminek levágták a fejét. Szerencsére a „színészek” közt meglehetősen erőteljes libidóval megáldott példány, így aztán az idomároknak elég volt tyúkokat bevonni a játékba, hogy a kakas úrfi begyorsuljon. Négy kakast használtak Kökörcsin szerepére, ezen kívül volt még egy, amelyik kívánságra kukorékolt.
Nagyon speciális kutyára volt szükség Villám alakjának megszemélyesítéséhez, hiszen egy olyan kutyáról van szó, akinek a fejét megmozdítani felér egy teljes aerobic gyakorlattal. Rengeteg válogatás után a több mint 40 kg súlyú Sniffer kapta a szerepet - furcsa módon éppen az energiája miatt! Kiderült, hogy egy lusta kutyára nem lehetett bízni a lusta kutya szerepének eljátszását, mert a dolog nem működött volna: egy ilyen kutyának ugyanis nincs egyénisége.