FIGYELMEZTETÉS: Figyelem! ez egy naon szókimondó cikk, akinek nem teccik az ne is olvassa tovább! ugyanakorr van vmiféle humor is a dologban!
A ló
Abstract
This is a tongue in cheek examination of the noble animal, the horse, for whom Hungarians have a fondness based on a bond that goes back centuries. The prominence of the horse is reflected in the many, many expressions in the Hungarian language that are “horse-centred”.
A ló amely háziállat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kenguru vagy a bálna nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska sem háziállat.
A ló növényevő, négylábú, patás, egyfarkú és kétszemű. Igen bátor állat, mert míg az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbe lőnék őket, a ló anélkül is elmegy. Sot nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű konflisló is elmenne, ha a konfliskocsisnak nem lenne annyi esze, hogy csupán a Nyugatiig hajtsa.
Hát így áll a dolog a ló nemességével és bátorságával. Az okosságvasé nemkülönben. Mert ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni és a lábával az eredményt kikopogja.
A lovat életének nem minden szakában hívják lónak, mert eleinte csikónak hívják s csak később lesz ló, lósága után pedig, miközben ha nagyon jól megy neki, paripa is lehet, végül gebe lesz, legvégül pedig virsli, sőt...
A lovaknak egyedenként nevet szoktak adni, például olyat, hogy Trubadór, Gyöngyvirág, Nónius, Kincsem, stb. Ezek leginkább híres versenylovak nevei, olyan előkelő nevek, mint az embernevek közt Artúr, Edgár, Arisztid és más effélék. Viszont, ahogy vannak közönséges embernevek, így például János, vagy Móric, úgy vannak közönséges ló nevek is, mint Madár vagy Kese. Sőt, a konflislovak legnagyobb része egyszerűen a Zanyád névre hallgat.
A lovakat foglalkozásuk szerint felosztják versenylovakra, hátaslovakra, igáslovakra, konflislovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg virsli jelöltekre. A cirkuszi lovakat kifelejtettem, a hátaslóról pedig még azt jegyezhetjük meg, hogy nem azért hívják hátaslónak, mert háta van, hisz ez alapon hasas lónak is nevezhetnék, márpedig hasas lónak megint csak másféle lovat neveznek, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lent hever a lábai alatt, de viszont az ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk.
A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, csíkos nadrágos állatka, rokona is neki. Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyellnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaink. További hasonlatosság fedezhető fel az öszvérrel, amely csak szamárral történt kapcsolat útján jöhet létre és az öszvér után további kombinációt nem ismer az állattan.
A ló zabbal él, kivéve a konflislovat. A konflisló vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsis a zabból él, azaz abból, hogy a zabot tízszer olyan drágának hazudja az utas előtt, mint amilyen drága valóban.
A lóról van egy közmondás, amely így szól: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik". Hát ez a közmondás, mint közmondások általában, nagy marhaság, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis botlik, hiszen azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki vagy valami a lábával botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van. A lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossz néven, ha botlik egyet!
Lóra termett a magyar - ez a mondás járta régebben, de nem is ok nélkül. A ló volt a magyar ember igaz társa, békés munkában, és harcban, háborúban egyaránt, sok-sok évszázadon át. Nem is feledkeztünk meg négylábú társunkról. Mindennapi beszédünk ma is tele van képletes szólásokkal, amik a lóval kapcsolatosak. Figyeljünk csak ide.
Van egy barátom, a vágóhídon dolgozik. Azt mondja: annyit dolgozik, mint egy ló, de amit a főnöke követel tőle, az még egy lónak is sok volna. Az a baj vele, hogy elragadták a lovak, azaz magas lóra ült, így aztán beosztottjaival ló hátról beszél. Sajnos, az üzemvezetőség lovat ad alá, így nem veszi észre, hogy sokban átesett a ló túlsó oldalára. Túlságosan szigorúan veszi munkatársai minden kis tévedését és anyagi szabálytalanságát, mondjuk, néhány kiló export minoségű hús ügyében, pedig hát a lónak négy lába van, mégis megbotlik, meg aztán nyomtat lónak nem szokták bekötni a száját.
Vigasztaltam barátomat, mondván, hogy mindig azt a lovat hajtjuk, amelyik a legjobban húz. Különben sem érdemes szomorkodnia, mert elég nagy a feje, búsuljon a ló. Nem tetszett, amit mondtam; azzal tromfolt le, hogy nagyon is kilóg a ló láb, én is csak lóvá akarom tenni. Pedig ő addig nem nyugszik, amíg főnökét le nem szállítja a magas lóról. Munkatársai között sokan vannak, akik nem adnák egy vak lóért, ha a főnökét leváltanák. Már spekulálnak is, hogy ki lenne jó utódjának, de a vélemények megoszlanak. Ki erre szavaz, ki arra: minden cigány a maga lovát dicséri.
Amikor legközelebb találkoztam barátommal és megkérdeztem, hogy mi újság, azt válaszolta, hogy ha ló nincs, szamár is jó. Ebből megtudtam, hogy a főnöke még mindig a helyén van. Barátom nem is kívánt többet beszélni errol a témáról. Elköszönt, azt mondta: siet a ló versenyre és reméli, hogy ezúttal jó lóra tesz.
Később láttam, amint csüggedten poroszkált hazafelé. Megkérdeztem: befutott-e a lovad?
Mire o csak legyintett:
Á, lópikula, cintányér!
Pap Szilárd
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A hét lovát minden héten frissítem! Kicsit megújult a honlap a stílusa a színe és a logó is más lett! Egérkövetőt is tettem fel! Most egy kicsit a tartalmat is szerkesztem, építgetem! :))