A ló táplálkozási sajátságai

Itt csak a lóra vonatkozó néhány sajátságra hívjuk fel a figyelmet.
A ló takarmányozás a folyamán a következőket kell szem előtt tartani:

1. Gyomrának, emésztő rendszerének befogadóképessége viszonylag kicsi. Ezért gyakran, kisebb adagokkal kell etetni. Ez főképp az abrakra vonatkozik. Naponta legalább háromszor etessünk.

2. A ló könnyen betegszik meg a túlzott abrakfelvétel következtében, ezért az abrak adagolásával vigyázni kell, figyelembe véve a napi munkát, mozgást: is. Ha a ló nem dolgozik, az abrakadagját csökkenteni kell vagy meg kell vonni.

3. A ló lassan, gondos rágással eszik, ezért elegendő időt kell hagyni az etetésre.

4. Az abrak kb. kétszeres, a szálas takarmány pedig négyszeres nyálmennyiséget szív fel, és a gyomorban keverés nélkül rétegeződik. Öt óra alatt 80%-a az emésztő rendszer további szakaszaiba távozik.

5. A ló rendkívül kényes az ivóvíz és a takarmány tisztaságára. Penészes,  romlott takarmány etetése könnyen kólikához, sőt elhulláshoz vezet.1 takarmány-szárazanyagra legalább 31 vizet kell számítani (nyáron többet). A munka utáni közvetlen hideg víz adását kerülni kell, mert bélgörcsre hajlamosít.

6. A takarmányozásnak etológiai jelentősége is van. Nem kívánatos ugyanis, hogy a ló unatkozzék. Ezért az a helyes, ha állandóan van előtte "szálalni való" .

7. A takarmányváltoztatást lehetőleg 3-5 napos átmenettel hajtsuk végre.

 8. A takarmányozás nagyban befolyásolja a ló hasznosítását is. Gyors  járásmenetben szolgálatot teljesítő lovak takarmányozásában az abraknak nagyobb szerep jut.

9. A ló klasszikus takarmánya - a csikónevelésben használt legelőn kívül - a zab és a széna. Ez elsősorban a katonai lótartásban volt kizárólagos. Napjainkban emellett a legkülönbözőbb takarmányféleségek is számításba jöhetnek, beleértve a zöldtakarmányokat és a teljes értékű keveréktakarmányt, tápot is.

10. A legelő a csikók, szoptató kancák és más "heverő" (nem dolgozó lovak). legfontosabb, esetenként kizárólagos alaptakarmánya lehet. Ehhez viszont az kell, hogy késő este és hajnalban hagyjuk a lovakat, csikókat legelni és ne az emberi munkaidő szabja meg a lovak időbeosztását. Legjobb. ha nem hajtjuk ki és be a ménest vagy lovunkat, hanem az bármikor mehet legelni amikor akar.
 

A ló emésztés-élettani sajátosságai

A ló hosszú mozgékony ajkaival veszi fel a takarmányt. (Jellegzetes táplálkozási szokása, a ló gyakran ráfúj takarmányára mielőtt megenné. Emiatt különösen veszélyes a poros penészes takarmányt)

A lónak zománcredős fogazata van. A fogak száma 40 (ménben 40, kancában 36, mert a szemfog rendszerint hiányzik)

A rágás. Egy kg zab megrágása - fajta, kor és egyed szerint változóan - 10- 20 percig tart (1000-1500 rágás), a széna kb. kétszer ennyi rágás időt igényel.

 A nyál túlnyomórészt a fültő alatti nyálmirigyben termelődik, mennyisége elsősorban a takarmány minőségétől függ, átlagosan napi 40 1. A nyál semleges vagy enyhén lúgos kémhatású.

Az ínyvitorla kb~ 12 cm hosszú, vaskos széles nyálkahártya-kettőzet, amely ráfekszik a nyelv gyökerére. Nyeléskor felemelkedik, a levegő áramlása azonban nem képes felemelni, ezért a ló szájon át nem lélegzik.

A lónak együregű, összetett gyomra van. A gyomor az emésztő traktus legkisebb térfogatú része, ami kis mennyiségű táplálék folyamatos felvételére rendezkedett be. (A gyomor- tartalom olyan, mintha megdarálták volna, átlagos szemcse mérete 1-6 mm)

A bélcsatorna hossza és volumene, valamint a táplálék tartózkodási ideje az egyes szakaszokban

H. Meyer (1975)

A ló nem tud hányni. A gyomorszáj és a pylorus közel esik egymáshoz. A nyelőcső hegyesszögben nyílik a gyomorba. A cardia záróizma vaskos és erős, a gyomor teltsége esetén különösen erősen zár, a gyomor telt állapotában sem éri el a hasfalat.

Az együregű összetett gyomorban az emésztés elsősorban kémiai jellegű, de takarmány mikrobiális tevékenység is van, amelynek hatására szénhidrátjának egy része illó zsírsavakra és tejsavra bomlik.

A gyomornedv termelés óránként átlagosan 0,7 dl. A gyomor alapi részében kevésbé savas a közeg (pH 5-ös), a pylorusi rész savasabb (pH 2,0-2,7) , ami lehetővé teszi a pepszin sósavas fehérjebontást.

A vékonybél tartalmának tovahaladási sebessége gyors. a pankreasznedv enzim koncentrációja kisebb, mint más állatfajok esetében.

A fehérjéknek és szénhidrátoknak csak kétharmad része tud itt lebomlani,majd felszívódni.

Rosthiány, fehérjetúletetés az aminosavak dekarboxilezéséhez és izgató- mérgező biogén aminok keletkezéséhez vezetnek.

A nem rostalkotó szénhidrátok egyszerű cukrokká bontva szívódnak fel. Nem bontott hányaduk (10-30%) a vastagbelekbe kerül.

A zsírszerű anyagok emésztése a folyamatosan érkező epének köszönhető. (A lónak nincs epehólyagja.) A jó emulgeálódás folytán kiváló, kb. 90%-os.  A ló a fejadagjában 15-18%-nyi mennyiségű zsírt is képes tolerálni, sőt hasznosítani.

Ugyanitt kerülnek felszívásra a legfontosabb makroelemek, mint a Ca, Na, Mg, P és Na.

A vastagbélben a béltartalom továbbhaladása lelassul a takarmány tartózkodási ideje kb. 1 nap.

A ló vakbele igen nagy volumenű, közel kétszer akkora, mint a gyomor (köbcentiméterenként 10x10⁹ db mikoorganizmus)

Szénhidrátok mikrobiális emésztése, illó zsírsavak keletkeznek, melyek felszívódva jelentősen hozzájárulnak az állat energiaellátásához.

A keményítőből és cellulózból ecet-, propion-, és vaj sav keletkezik, átlagosan 17:5:1 arányban.

 A mikroorganizmusok közel 20 %-a fehérjebontó baktérium, melyek a még meg nem emésztett fehérjét hasznosítják, és biológiailag értékes fehérjévé alakítják.

A mikroorganizmusok igen nagy mennyiségű, egyébként nehezen hozzáférhető, vízben oldható vitaminokat termelnek (pl. B~ vitamin csoport)az állati szervezet részére.

A helyesen takarmányozott ló naponta 5-12-szer ürít bélsarat. Fiziológiás viszonyok közt a ló bélsarának átlagos víztartalma 70-80 % között ingadozik. Mennyisége a felvett takarmány abszolút mennyiségétől, ezen belül annak nyers rost tartalmától függ.

A szárazanyagnak min. 16-18% nyersrostot kell tartalmaznia. A nyers rost 30- 60%-át ajánlatos strukturális, azaz 1 cm-nél hosszabb legyen.

Abraktúletetés esetén hírtelen, sok keményítő érkezhet a vastagbelekbe, amely tejsavas erjedést, a pH 5,5-5,8-ra való csökkenését, ozmotikus hasmenést okozhat és hajlamosít a savós patairha-gyulladásra.