Patt Parelli 2.

Fannka  2005.08.24. 21:33

A lóval való kapcsolatteremtés
Ahhoz, hogy a lóval egy megfelelő partnerkapcsolatot alakítsunk ki, el kell érnünk, hogy a ló egyre kevésbé viselkedjen áldozati állatként. Ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé cselekedjen az ösztönei hatására, vagyis jobban figyeljen az emberre, illetve annak parancsaira, mint félelme tárgyára. Mozgása az addigi pánikszerű menekülés helyett egyre inkább kontrolláltabbá kell hogy váljon. Különböző kedveskedésekkel el kell érnünk azt is, hogy a ló szeressen a társaságunkban lenni, majd ezt követően ki kell vívnunk a tiszteletét. A ló tiszteletét a földről kell megszereznünk, és a nyeregben is meg kell tartanunk.

A ló tiszteletének, bizalmának elnyerése a földről
Ennek eszköze a vezetőszáron való idomítás (játék). Ez közelebb hozza a lovat és a lovast egymáshoz, nagymértékben növelheti a tekintélyünket és a belénk vetett bizalmat. Azáltal, hogy különböző feladatokat végeztetünk el a lóval arra törekedve, hogy azokat készségesen, finom jeladásokra kényszer nélkül magától hajtsa végre, engedelmességre neveljük.
Az engedelmességre való nevelést nem a nyeregben kell elkezdeni. Olyasmi ez mint egy jó katona kiképzése. Az sem a speciális feladatok megtanításával kezdődik, hanem a katonai magatartás (feltétlen engedelmesség a feljebbvalónak) kialakításával. Egy feladat elvégeztetése során, minél kisebb kényszert kell alkalmazunk pl. minél nagyobb távolságból tudjuk azt végrehajtatni, minél finomabb segítségadásokkal, azt mondhatjuk, hogy lovunk annál engedelmesebb. Például, ha lovunkat csak úgy tudjuk hátraléptetni, hogy közvetlenül előtte állva erővel húzzuk, és/vagy toljuk hátrafelé akkor nem beszélhetünk túl nagy engedelmességről. Ha azonban ugyan ezt például csak jelre (szóra, vagy kézjelre...stb.) el tudjuk érni, akkor már lovunk készségesen és engedelmesen hajtotta végre a feladatot.
A feladatok legyenek változatosak, különbözőek. Csak a fantáziánk szabjon nekik gátat. A gyakorlatiasságot figyelembe véve például gyakoroltassuk a lóval azokat a feladatokat, amiket majd nyeregből is meg szeretnénk tanítani. Az oldaljárásokat, a hátraléptetést, a ló elejének, hátuljának elmozdítását ...stb. A feladatok megtanítását először kezdjük közvetlenül a ló mellől a kezünket használva a segítségadásokhoz. Ehhez használjunk kezdetben a körkarámot, majd később egy kb. 4 m-es vezetőszárat. Jóval később próbáljuk majd meg minél távolabbról ugyanazokat a feladatokat elvégeztetni, csak a szárat, vagy kézjeleket használva segítségként.

Hátraléptetés
A hátraléptetés tanításához álljunk közvetlenül a ló elé. Több módszert is alkalmazhatunk a ló érzékenységétől függően. A fontos csak az, hogy tartsuk be a fokozatosság elvét. Tegyük pl. kezünket az orrnyergére és először nyomjuk meg az orrát a tenyerünkkel. Ha nem reagál, akkor már két ujjunkkal nyomjuk meg az orrnyereg két oldalán futó idegeket. Ha erre sem reagál, egyre erősítsünk a nyomáson - több lépésben. Egy másik módszer: tegyük tenyerünket a szügyéhez és nyomjuk meg egy kicsit. Ha nem reagál, nyomjuk meg a hüvelyk ujjunkkal. Ha még erre sem reagál, lépjünk tovább az előzőben leírtak szerint. Először elégedjünk meg mindig egy-egy lépéssel, mindig fokozatosan újra kezdve, majd ha ez már jól megy, kössük össze a lépéseket. Egy jó hét gyakorlás után akár 20-30 lépést is hátra tudunk így léptetni finom segítségekkel.
Ha a gyakorlat lóközelből már működik, álljunk a lóval szembe, tőle pár méterre. Lendítsük felé a vezetőszárat. Ha nem megy hátra, kezdjük el a vezetőszárat kígyózó mozgással mozgatni. Először finoman, majd ha kell, egyre erősebben, (hogy esetleg a lengő szár az állát súrolja) míg el nem lép hátra. Itt is elégedjünk meg először csak egy-egy lépéssel.
Fontos, hogy tudjuk: egy ló minél engedelmesebben megy hátra (vagy oldalra), annál engedelmesebben fogja a többi gyakorlatot is végrehajtani